Le vent me portera

 21. nap: képzeld el, hogy a legjobb barátod autóbalesetet szenved, ti pedig egy órával korábban vesztetek össze. mit teszel?

Imádom, mikor így próbálnak apellálni a belső félelmeimre, nem is válaszolok, nem történhet meg ilyesmi és kész!

22. nap: valami, amit bárcsak ne tettél volna meg az életedben

Ilyen nincs, emellett kitartok!

23. nap: valami, amit bárcsak megtettél volna az életedben

Mindenképp el akarok menni IntimKrisztihez! Érzem, hogy az életemet minőségileg változtatja majd meg.

24. nap: készíts valakinek egy zenei listát és magyarázd el, miért azokat a zenéket választottad. - írd le a számok címét és a levelet

Majd mindjárt!

25. nap: az ok, amiért szerinted a mai napig életben vagy

Van védőangyalom, meg úgy látszik még a küldetésem se vittem véghez, amiért itt vagyok, és mert még nem vittek vissza a haverok a Kriptonra.

26. nap: gondoltál valaha arra, hogy eldobd magadtól az életet? ha igen, mikor és miért?

Persze, én is voltam kamasz. Aztán más megtette és rájöttem, hogy ha 200 méter kaki alatt vagyok, annak is vége lesz egyszer és kár hülyének lenni

27. nap: mi a legjobb dolog az életedben mostanság?

A tanítás, hogy vannak barátaim, a lakásom, meg hogy életemben először olyan nőnek érzem magam, amilyen mindig akartam lenni. (na ez engem is meglepett, hogy leírtam)

 Egyébként meg rendeztem nagyjából a Samu dolgot magamban és már nemis fáj annyira, hogy kihasználtak és hülyének néztek érzelmileg bölcsis kúrógéppel hozott össze megint az élet és nem ő volt az igazi. Meg arra is rájöttem, hogy a riasztó számok ellenére, ami már nemis hibaszázalék, egy pillanatig se engedtem el magam és élveztem az életet, voltam teljesen felelőtlen, kizárólag ösztönlény. És most ki akarom próbálni. Aztán rájöttem arra is, hogy ezzel nem tudom, hogy a hobbitokon vagy saját magamon akarok bosszút állni vagy pedig tényleg ezt akarom. A következő részekben ezzel fogunk foglalkozni.

Meg az is kiderült, hogy én is olyan vagyok, aki azt akarja, hogy olvassák, mert 3 napja 3 olvasó is idetéved.

A zsíros kenyérért lila hagymával is végtelenül hálás vagyok.

 19. nap: mi a véleményed a vallásról? vagy mi a véleményed a politikáról?

Vallás: én hittem Istenben, meg a nagy Ő-ben, meg a sorsban, a végzetben, hogy nincsenek véletlenek. Mára Isten kérdése az egyetlen, amiben nem döntöttem. Hülyét kapok a szélsőségektől, meg a cécótól, ami körülötte van (templom, meg pápa és az ő elmélete a gumiról, ünnepek) meg a rituális szabályoktól. De ha minden szétesőben van, bemegyek a Bazilikába és imádkozom kicsit, Istenen keresztül üzenek a halottaimnak, keresztet vetek ha elmegy mellettem egy mentő és mikor felszáll a repülő, amin ülök. Az összes többi, amiben hittem, nem létezik. Újabban a kompromisszumban hiszek és a nagy számok törvényében.

A politikáról: egyáltalán nem foglalkozom vele, mert rájöttem, hogy érzelmi alapon döntök. Igazából egy pártra se tudnék szavazni ma Magyarországon, mégis megtettem, mert a demokráciát viszont szeretem. Olyan jó lenne, ha lehetne nálunk is vitákat tartani, amik építők lennének, nem pedig destruktív személyeskedések.

20. nap: véleményed az alkoholról és a drogokról

Alkohol: annyi mindent köszönhetek neki. Jót is, rosszat is. Mindennap hálás vagyok a száraz vörösborért. Néha pedig ha én nem ittam eleget, ledöbbenek mit művel az emberekkel, ijesztő a hatása.

A drogok: én rettegek tőlük. Nekem kiszolgáltatottságot jelent, az önkontroll teljes hiányát.

 Véleményem az azonos neműek közötti házasságról:

Miért is ne? Bár szeretném, ha lenne végre egy teszt rá, ki igazán meleg, mert mára ez a divat kb. Heteroként néha azt érzem még szégyellnem is kéne magam, hogy nem akarok lányokkal lenni. 

 A legrosszabb rémálmok ismertetőjegye, hogy valósnak tűnnek. Ezeknél már csak az a rosszabb, amit olyan intenzíven álmodtam meg, hogy hosszú órákig azt hittem, hogy ez a valóság. minden egyes részlete valószínűleg így zajlott a párhuzamos jelenben is. Samu a sokadik nőt alázta, nem vette fel a telefont, pedig annyira nem tudtam tudtam mit akarok mondani. A rémálmomban a lány vette fel a telefont, miközben én mással voltam, amiről viszont jobb nem is beszélni, mert rettenetes tragédia lenne, de a vágyaimmal nem tudok mit kezdeni, álmomban megélve meg hátborzongatóan jó a dolog. Káosz, rettegés, félelem, megalázottság, kijátszottság-intenzíven álmodtam meg a jelenem. Ó. Mr. Alkohol!

9. nap: valaki, akit nem akartál elereszteni, mégis eltávolodott

Hát a Megcsábító meg silány utánzata, akivel mostanában gyötörtetem magam, adjunk neki nevet is, emlegetni fogjuk még: Samu (csak azért mert Megcsábító a Főhobbit Frodó). Na tőlük nem szívesen válok meg és rosszul is viselem, hogy távolodni akarnak, pedig én úgy szeretek szexelni közeledni. Ja, hogy múlt idő a kérdés? Olyan nincs. Tapadós vagyok, visszamászok, Monica vagyok!

10. nap: valaki, akit el kéne eresztened vagy azt kívánod, bárcsak ne ismernéd

A kérdés első felét lsd. a 9. válasznál. Olyan, akit bár ne ismernék nincsen, mindenkitől változik a világképem, az pedig sose rossz.

11. nap: valami, ami miatt a legtöbb bókot kapod

A mellem az, meg a lábam és hajam. Akár még jó nő is lehetnék? Ja, meg a parfümöm. Kösz Anyu és Apu, kösz J. del Pozo!

12. nap: valami, ami miatt soha nem kapsz bókot

A megbízhatóságom (mert nincs) és a pontosságom (szintén ismeretlen fogalom számomra).

13. nap: egy zenekar vagy előadóművész, aki(k) nehéz napokon segítettek át.

U2, Kispál, Quimby - igen, főleg kamaszkoromban voltam depresszív még ennél is depresszívebb.

14. nap: egy hős, akiben csalódnod kellett

Ez a hős dolog ámerikában menő, nem? Nekem ilyenem nincs.

15. nap: valami vagy valaki, ami/aki nélkül tudod, hogy nem tudsz élni, mert már megpróbáltad és nem ment

Újra csak a 9.! Ja meg a tészta és a hús meg a 2 gyűrűm.

16. nap: valaki vagy valami, aki/ami nélkül könnyen tudnál élni

Vasalás. De sajnos allergiás vagyok a gyűrött ruhákra.

17. nap: egy könyv, ami megváltoztatta valamiről alkotott véleményed

Oravecz: 1972 szeptember. Alapjaiban rengette meg a férfiakról való véleményem. Egy ideig még érző lényként is kezeltem őket. Szerencsére ez már elmúlt.

 Egyébként még jó, hogy jól megaszontam, a gyerekekről fogok írni meg a tanításról. pedig akartam, mert teljesen feltölt és leszív egyszerre. Szerintem egy utópisztikus osztályt tanítok, hihetetlenül művelt 10-11 évesekkel, szürreális az egész, néha még ijesztő is, hogy minizsenikkel vagyok. Olyan ez a tanítás, mintha FutureMe, akit mindig emlegetek valósággá vált volna: tanít, szervez, lelkesít, tervez, felelősséget vállal és átvette a hatalmat a kishülye felett, aki amúgy vagyok.

Btw az élet úgy halad jelenleg, hogy szeretnék férfi lenni, vagy apáca vagy kurva. Más jövőképe a fent emlegetett kishülyének nincs is.

Meg az egész halállal kapcsolatos hagyományrendszert. Hogy vannak temetők, ahol kőtömbökhöz megyünk, meg rajtam gazdagszik meg a virágárus és az alapján hozunk erkölcsi ítéletet, hogy ki, hogy gondozza az 50 éve halott akárkije sírját. Én is akartam gyertyákat gyújtani legalább ma:

Egyet neked, aki először fogtad a kezem, mikor kicsi voltam

Egyet neked, aki vezettél, mikor eltévedtem és az egyik legnagyobb ajándékot adtad nekem: használati utasítást saját magamhoz

Egyet neked, akinek Én voltam, így nagybetűvel

És egyet neked, akitől megtanultam mennyit érek, mennyit érhetek valakinek és még túl sok mindent, amit le se lehet írni

És egyet mindenki másért.

Aztán rájöttem, hogy nincs szükség erre. Csak az halt meg, akit elfelejtettünk. Nekem pedig minden egyes nap eszembe juttok és tanítotok valamit magamról, magatokról és az életről, amit túl rövid ideig éltetek.

5. nap: valami, amit reményeim szerint meg fogok tenni életem során

Megtanulni rendesen beszélni azokat a nyelveket, amiket már beszélek és mellé még újakat, körbejárni a földet, sok gyereknek az anyukája lenni, kiheverni saját magam.

Megtanulni úszni, biciklizni, korizni. És valóra váltani a titkos álmom, hogy egyszercsak hasamra ütök és felülök vkivel az első vonatra/repülőre, amit találunk minden nélkül és hetekig csak utazgatunk.

6. nap: valami, amit reményeid szerint soha nem kell megtenned

Még egy korombeli temetésére menni a következő 40 évben, vagy a saját gyerekem temetni, súlyos betegségét kezeltetni. 

7. nap: valaki, aki miatt érdemes élned

Család meg a barátok. Bármelyiküket meg tudnám fojtani néha, de mindegyikükért pokolra szállnék, ha kellene. Ők töltik ki a napjaim. Meg az sem utolsó dolog, hogy feltaláltuk a gasztronómiát.

8. nap: valaki, aki pokollá tette az életedet vagy pocsékul viselkedett veled

Sok exem idesorolhatnám meg eltűnt barátokat is, de ez mind kétoldalú volt, közösen tettünk érte. Viszont minden reggel őszintén utálom azokat, akik nem állnak jobbra a mozgólépcsőn és az önvasaló ruhákat is feltalálhatnák már.

 3. nap: Valami, amit meg kell bocsátanod magadnak

4. nap: Valami, amiért meg kell bocsátanod valakinek

Összevonnám ezeket, mert a megbocsátás nem az erősségem. Vagy a megbocsátás még talán, de felejteni nem felejtek az biztos. Magamnak meg kéne bocsátanom végre az elmúlt 5 évet, mikor minden kicsúszott a kezem közül és észre se vettem, de még ma is nyomorult vagyok miatta.

Megbocsáthatnék például az exeknek mindenért, de nem akarok és már rég nem érdekelnek. Talán a szüleimnek kéne, hogy annyira el voltak foglalva a saját csatájukkal éveken keresztül, hogy én voltam a felesleg.

 2. nap

Valami, amit szeretek magamban: az, amit a legjobban utálok is: a végletességem.

 Egy újabb érv, na:

Mostmár (ezt mindig aláhúzza a szövegszerkesztő, de szerintem külön és egybe is lehet írni, más a jelentése, olyan mint a nemcsak-nem csak, majd valaki erősítsen meg egyszer) bevallhatom, hogy addig vártam, amíg az a 3 (később 1, plusz a részeg voltam Toulouseban keresőkifejezéssel idetévedők) ember is leszokott a blogom olvasásáról, aki olvasta a blogot és elkezdhetek szabadon garázdálkodni. És azért is, mert függője lettem mindenféle blogoknak és mert az van a fejemben, hogy ez nekem is menne (mutasd mit tudsz!). Sőt, azért is, mert holnap ilyenkor már merevgörcs leszek és 36 darab 10-11 éves szempár néz majd velem farkasszemet, azt remélve, hogy megtanítom nekik a János vitézt és mindenképp szeretnék beszámolni future-önmagamnak, hogy is ment ez.

Van ez a mémes cucc, ami nagyon emlékeztet a 'továbbküldöd teljesül egy vágyad' levelekre, de 30 nap alatt szépen ránevel majd a folyamatos blogolásra, továbbá terápiás jelleggel is működhet, mert ugye 30 nap múlva még elkeseredettebb csodálatosabb leszek, mint most miatta. Így tehát:

1. nap: Amit utálok magamban

A hirtelen haragom, ami 3 perc alatt szertefoszlik, de utána már mégse mondhatom, hogy 3 perce még mérges voltam, de már nem és szeressük egymást. Úgyhogy inkább tovább töröm a tányérokat/szíveket/baráti kapcsolatokat.A másik meg a végletességem, vagy inkább ennek a része a hirtelen haragom is.

Update: Elég sokat fejlődtem ezen a téren, kialakulóban van az "előbb gondolkodom, aztán beszélek" képességem, 10 esetből 2 (!!!!) alkalommal sikerül is. Nyilván ennek nincs köze köze van a legújabb, leszarom bmeg életérzésemhez.

volt telefonom az igazi. az igazi igazi, just perfect. igazi szerelem ez. telefon megúszott a balatonba, vele az összes emlékemmel, üzenetemmel. egyenes a szemembe mondták, hogy ne is reménykedjek visszakapni őket. most ismerkedem a nagyon hasonló újjal. aki majdnem az igazi, mert nagyon hasonlít rá, de még nem akkora a szerelem és kicsit féltem is, hogy csak pótlék. próbálkozunk azért. a sors meg úgy játszott tegnap, hogy a hasonló felállást produkálta az életem férfijaival is.

 A lakásom tesztoszteronmérgezést kapott. Félmeztelen, alsógatyás, részeg férfiak voltak itt. Bárcsak minden nap ilyen lenne.

 Igazából ma bizonyítani akartama  teoóriámat, hogy a magyar nyelv története cimű bestseller mellékletébe kemény drogokat kellene helyezni. De inkább úgy módosítanám, hogy helyette kellene nagy adagokban, infúzióban beadni.

Nagyon intenzíven álmodtam meg az összes nemlétező és elmúlt szerelmi életem egybe. Imádom a tudatalattim efféle üzeneteit, mely szerint ha még álmodban is összerezzensz az érintésétől és annyira rettegsz tőle, hogy fel akarsz ébredni, de mégse tudsz, mert akkor eltűnik. Nos, akkor mégse vagy túl rajta. Az álmom még azt is mondta, hogy csodával határos módon én jobban tudom, hol van a régi általános iskolámban a tetőre vezető létra és hogy a felsős osztályfőnököm alias rajz és földrajz tanár már nem tanít ott. Helyette egy bajuszos alacsony férfi mutatja meg, hogyan árnyékoljuk az almát. Mert az álmaim tévedhetetlenek, ugye. Csak tudnám mit is akart mondani?

 Tudom, hogy egyszer még jó sztori lesz abból, hogy egy link vagyok

Nem tartott olyan sokáig kifejleszteni vagy inkább elcsonkosítani a képernyőre bámulási képességemet. A tévé képernyőjét nem tudom 2 percnél tovább bámulni, Muszáj mással is foglalkoznom közben. Nem tudok hosszan és intenzíven képernyőt nézni. Nem, ha nincsen rajta facebook. A couch potato fogalma átértelmeződik.

 Mindig őszintén felháborít, hogy tudnak emberek a másikba, másikon gázolni, saját érdekeik szerint utána pedig mintha mi se történt volna bájcsevegni és úgy viselkedni mint azelőtt. Az életem gyakorlatilag minden színterén, majdnem minden kapcsolatomban jelen van ez. Mindig érdekelt, hogy is működik. Eltelik egy kis idő és mikor már nincs szüksége az egónak arra, hogy másba rúgva építkezzen, elfelejti mit tett? Vagy egyszerűen csak hajlamosak vagyunk úgy alakítani a történetet, amiben mindig a másik fél a hibás, részéről pedig egyszerű kegyesség, hogy újra megszólít. Nem számolva, milyen sérelmeket okozott a másiknak? Az utóbbi időszakban az őszinteséggel próbálkozom, megspékelve, azzal, hogy "beszéljük meg". Egyelőre teljesen sikertelenül. Sajnos a beszélgetéshez két ember kell és jobb ha mindkettő akarja. elég fárasztó mindig így kezdeményezni, így kicsit fel is adtam. Nem tudom, ez azért mégiscsak nehéz, hogy a rég berögzült problémakezelésen változtassunk, mégis néhányakkal olyan egyszerűen megy. Másokkal egyáltalán nem.

 cicabetti után olyan ez a blog, mint mondjuk jóbarátok után a két pasi meg egy kicsi. vagy mint padlizsánkérm után a vajkrém.face it!

 broken heart can't be that bad

 "Szóval az úgy volt, hogy mikor kicsi voltam, egyik éjjel jöttek az ufók és elvittek magukkal."

"És mit csináltak veled?"

"Én csak arra emlékszem, hogy mielőtt elvittek tök lapos voltam, aztán mire visszahoztak idenőttek nekem ezek a dinnyék, mellnek"

"Hát, azt sejtettem, hogy nem lehetnek természetesen ekkorák, de nem mertem rákérdezni"

 "És az milyen kínos, hogy a kedvenc kocsmámból a pultos az utca túloldaláról, méterekről előre köszön a kocsmán kívül is?!"

"És az milyen ciki, hogy a tanárod meg se ismer!"

 Van egy definitelym!!!