Le vent me portera

 Mindig őszintén felháborít, hogy tudnak emberek a másikba, másikon gázolni, saját érdekeik szerint utána pedig mintha mi se történt volna bájcsevegni és úgy viselkedni mint azelőtt. Az életem gyakorlatilag minden színterén, majdnem minden kapcsolatomban jelen van ez. Mindig érdekelt, hogy is működik. Eltelik egy kis idő és mikor már nincs szüksége az egónak arra, hogy másba rúgva építkezzen, elfelejti mit tett? Vagy egyszerűen csak hajlamosak vagyunk úgy alakítani a történetet, amiben mindig a másik fél a hibás, részéről pedig egyszerű kegyesség, hogy újra megszólít. Nem számolva, milyen sérelmeket okozott a másiknak? Az utóbbi időszakban az őszinteséggel próbálkozom, megspékelve, azzal, hogy "beszéljük meg". Egyelőre teljesen sikertelenül. Sajnos a beszélgetéshez két ember kell és jobb ha mindkettő akarja. elég fárasztó mindig így kezdeményezni, így kicsit fel is adtam. Nem tudom, ez azért mégiscsak nehéz, hogy a rég berögzült problémakezelésen változtassunk, mégis néhányakkal olyan egyszerűen megy. Másokkal egyáltalán nem.