Le vent me portera

Ma abbahagyom. Nem jártatom az agyam többet, nem remélek, nem gondolkozom. Ma csak azt nézem, ami már megvan. Nem akarok több energiát ölni gyűlölködésbe, dühbe. Örülök annak, hogy ha nekem nincs is, de azoknak akiket szeretek rendbejönni látszik az élete. A többi nem fontos.…

most csak fel kell adni és szépen visszakullogni oda, ahol még emlékszem mit és hogyan is akartam. semmi baj, megy ez nekem. rutin meg az évek.

A kukámban kizárólag cigicsikk és nem felhasznált, de megromlott élelmiszerek maradéka van, a mosogatógépemben meg csak kávésbögre. Mindkettő tele van. Változtatnom kéne az életmódomon azt hiszem.

 szeretném tudni azt is, hogy az emberknek mégis mi baja van. többet csörög, pittyeg a telefonom, a skype, a chat és több régi bunkó ismerős tűnik fel, mintha érdekelném őket. nem értitek, hogy én csak el akarok tűnni egy időre a föld színéről?

 Kedves Hölgyem!Ismételt jelentkezését szerelemprojektünkre sajnos elutasítottuk. A függőben levő problémamegoldó-megoldáskereső munkájának prezentációját elnapoltuk. További kérdéseivel kérjük forduljon feletteséhez.Maradunk tisztelettel:Élet Inc

nem gondoltam, hogy ennyire gyors amúgy a blogger betegség, de már múlt héten megkaptam, hogy: "tudom, olvastam a blogodon". egészen büszke vagyok. hát még ha rendesen írnék, mi lenne.

tulajdonképpen egész jól szórakozom azon, hogy a megoldatlan problémáim jönnek utánam egy furkósbottal, megtalálnak és iszonyúan fejbebasznak leütnek

tömeggyilkosságot tartottam álmomban. na, nem volt az tömeg, csak 2 ember. 2, nagyon fontos ember. pedig az egyik már eleve halott volt. mindketten a háborúba mentek, mindketten elestek. hogy is volt ez azzal a beleengedem a tárat a lefejezett szerelmekbe dolog? na, egész jól haladok.

A tegnapi napom a legnehezebb volt. Elmentem végre a temetőbe búcsúzni, végleg. Már előző nap pánikba estem, mert nem emlékeztem kristálytisztán, merre is mentem, melyik az a temető, milyen járművel mentem oda. Valószínűleg sokkal zavartabb voltam, mint amire emlékszem. Megírtam…