Meg az egész halállal kapcsolatos hagyományrendszert. Hogy vannak temetők, ahol kőtömbökhöz megyünk, meg rajtam gazdagszik meg a virágárus és az alapján hozunk erkölcsi ítéletet, hogy ki, hogy gondozza az 50 éve halott akárkije sírját. Én is akartam gyertyákat gyújtani legalább ma:
Egyet neked, aki először fogtad a kezem, mikor kicsi voltam
Egyet neked, aki vezettél, mikor eltévedtem és az egyik legnagyobb ajándékot adtad nekem: használati utasítást saját magamhoz
Egyet neked, akinek Én voltam, így nagybetűvel
És egyet neked, akitől megtanultam mennyit érek, mennyit érhetek valakinek és még túl sok mindent, amit le se lehet írni
És egyet mindenki másért.
Aztán rájöttem, hogy nincs szükség erre. Csak az halt meg, akit elfelejtettünk. Nekem pedig minden egyes nap eszembe juttok és tanítotok valamit magamról, magatokról és az életről, amit túl rövid ideig éltetek.
