Le vent me portera

Ágyneműt kimosni, matracot letakarítani, elmosogatni, számot törölni, facebookról törölni, üzenetek törlése. A híváslistából még nem megy, Akkor én most eltűnök, írta, én meg bólogattam, köszönöm, hogy megkíméltél tőle.

 "Hogy valaki tudattalanul is azt kívánja, legyen mellette egy állandó társ, akiben megbízhat, olyan kora gyerekkori emlékek kellenek, amikben azt tanulta meg, hogy valakihez tartozni jó dolog. Ám ha ezek a meghatározó élmények inkább negatívak, akkor felnőttként minden kötődéstől menekülni fog, mert számára a kapcsolat és a szeretet utáni vágy a fájdalommal, a kiszolgáltatottsággal és a csalódással lesz egyenértékű."

Ma abbahagyom. Nem jártatom az agyam többet, nem remélek, nem gondolkozom. Ma csak azt nézem, ami már megvan. Nem akarok több energiát ölni gyűlölködésbe, dühbe. Örülök annak, hogy ha nekem nincs is, de azoknak akiket szeretek rendbejönni látszik az élete. A többi nem fontos. Csak felesleges dráma. Ma így. Egyszerre csak egy napot.

most csak fel kell adni és szépen visszakullogni oda, ahol még emlékszem mit és hogyan is akartam. semmi baj, megy ez nekem. rutin meg az évek.

A kukámban kizárólag cigicsikk és nem felhasznált, de megromlott élelmiszerek maradéka van, a mosogatógépemben meg csak kávésbögre. Mindkettő tele van. Változtatnom kéne az életmódomon azt hiszem.

 szeretném tudni azt is, hogy az emberknek mégis mi baja van. többet csörög, pittyeg a telefonom, a skype, a chat és több régi bunkó ismerős tűnik fel, mintha érdekelném őket. nem értitek, hogy én csak el akarok tűnni egy időre a föld színéről?

 Kedves Hölgyem!

Ismételt jelentkezését szerelemprojektünkre sajnos elutasítottuk. A függőben levő problémamegoldó-megoldáskereső munkájának prezentációját elnapoltuk. További kérdéseivel kérjük forduljon feletteséhez.

Maradunk tisztelettel:

Élet Inc

nem gondoltam, hogy ennyire gyors amúgy a blogger betegség, de már múlt héten megkaptam, hogy: "tudom, olvastam a blogodon". egészen büszke vagyok. hát még ha rendesen írnék, mi lenne.

tulajdonképpen egész jól szórakozom azon, hogy a megoldatlan problémáim jönnek utánam egy furkósbottal, megtalálnak és iszonyúan fejbebasznak leütnek

tömeggyilkosságot tartottam álmomban. na, nem volt az tömeg, csak 2 ember. 2, nagyon fontos ember. pedig az egyik már eleve halott volt. mindketten a háborúba mentek, mindketten elestek. hogy is volt ez azzal a beleengedem a tárat a lefejezett szerelmekbe dolog? na, egész jól haladok.

A tegnapi napom a legnehezebb volt. Elmentem végre a temetőbe búcsúzni, végleg. Már előző nap pánikba estem, mert nem emlékeztem kristálytisztán, merre is mentem, melyik az a temető, milyen járművel mentem oda. Valószínűleg sokkal zavartabb voltam, mint amire emlékszem. Megírtam egy levelet, tudtam, hogy oda kell vinnem, gyertyát gyújtani és csak otthagyni. Mikor a temető elé ért a busz kezdtem először nehezebben venni a levegőt. Aztán a szóróparcella felé természetesen eltévedtem. Trauma és egyéb külső tényezők, mint sötétedés és hogy nem látok félhomályban meg mindenhol eltévedek úgyis összejátszottak. Akkor jött az újabb pánik adag. De ennyire büszke még nem voltam magamra. Nagyon mély levegőket vettem és bátran visszamentem oda, ahol még emlékeztem merre kell menni. És egyszercsak ott volt az rohadt parcella. Magamban azon nevettem, hogy nahát, végülis ezt csinálom az életemben is mostanában. Visszamegyek a helyekre, ahol még emlékszem, milyen voltam, ki voltam és onnan próbálok visszaérni a mába és megfejteni, megtalálni, hogy jutottam ide. Bátorság. Rengeteg kell hozzá.

Aztán jött a templom. Biztos voltam benne, hogy nem fog eljönni. Tulajdonképpen nem együtt voltunk, csak egyszerre egy helyen és a szemem sarkából láttam, hogy ott van. Ha nem bízom benne, akkor ott van. Ha bízom, akkor nincs. Aztán jött a beszélgetés. És már majdnem el tudtam neki mondani. De még mindig nem érdemli meg. Ez volt a legfurább közös élményünk eddig, ez biztos. Hazafelé meg csak azt mondogattam magamnak, amit tanultam 2 évig: "értem a problémát, tudom miért érdekel, pont ezért nem vágyhatok rá, csak legyen erőm, sok erőm erre". Valójában meg azt gondolom, hogy olyan nagyon kár érte, ha nem lenne ekkora kurvapecér még csodálatosan boldogak is lehetnénk. Ha...

A második sorra azt értettem eddig, hogy I'm cool with my body, holott azt mondja, hogy I'm coolin' my body. Nem hiszem, hogy süket vagyok, de Freud tudna mit kezdeni velem.

Egyébként meg szeretném nagyon, ha szeretné. De nem tudom elképzelni az milyen lehet. Mert én csak a visszautasítást és a dugást fájdalmat ismerem. Egy elcseszett sorozatdroid vagyok.

Mostanában azon gondolkozom, hogy a Gábor halálával mennyire új időszámítás kezdődött az életemben. Hogy az ő élete és az a rengeteget fájdalom, amit maga után hagyott mekkora, meteor méretű hatással volt az életemre. Már sose fogok rájönni, hogy valóban szerettem-e, vagy csak a kétségbeesett énem tartozni akart valahova; vagy, hogy még mindig mennyi mindenről eszembe jut és ez múlik-e valaha. De soha eddig ennyit, mint ebben a két évben nem tanultam magamról, az álmaimról.

Az elmúlt pár hónapban minden rendben van, jól alakulnak a dolgaim, olyan sok helyről, olyan sok módon érzem a felém áradó szeretetet, mint szerintem még soha.

Mégis úgy kelek, fekszem egy hete, hogy a könnyeimmel küszködök. Azért mert végül sikerült feladni. Furcsa ez így leírva, de egyszerűen csak rájöttem, hogy az az álomkép, amit kergettem, és minél távolibbnak éreztem annál kétségbeesettebb és elesettebb voltam, nos ez az álomkép már nincsen. Onnan messziről nem láttam, hogy mennyire hosszú ez az út, csak túl akartam lenni rajta és végre a célhoz érni. De nem akartam tudomást venni róla, hogy ez az út lesz a legfontosabb, a legkeményebb tanulás és nem ugorhatom át egy lépését sem.

Régebben azt képzeltem, hogy mostanra nagy családom lesz és mellette munkám, biztonságom. Egyik sincs meg. Mert, ami most van, az sokkal jobb. Nem tudok felmutatni magamnak gyerekeket, karriert, sem anyagi biztonságot. De képes voltam szembeszállni a démonjaimmal és még mindig keményen küzdök mindegyikkel, mindennap, újra és újra. Ez pedig bátorság, én pedig büszke vagyok magamra. És életemben először nem csak akarom, hanem tudom is, hogy képes leszek egyszer majd elérni a nagyon távoli álmot. Addig pedig nagyon élvezem az utat. Nem remélek és nem vágyok, hanem teszek és cselekszem. Életemben először, csakis magamért.

 nem tudom mi ez a fura dolog, ami folyton továbbvisz, kirángat az ágyból minden reggel és egyre erősebben érezteti velem, hogy egyszercsak minden össze fog állni egy képpé, mindennek értelme lesz és nem lesznek már megválaszolatlan kérdések se

 Ha nem nézném a pszichológusos sorozatot biztos nem tudnám, hogy az, hogy az exemmel álmodok nem jelent semmi különlegeset, csak annyit, hogy kezdi a tudatalattim is feldolgozni. Az a szúró rossz érzés, ami miatt görcsöl a hasam minden egyes alkalommal, ha rá gondolok, kezd megszűnni, de előtte még álmodnom kellett vele, hogy újra átéljem és élénken emlékezzek rá, miért is kívánom az egészet a halál bütykös faszára a fenébe. Processing...

 vajon mennyire beteg lelkivilágra utal, hogy a napi hírek közül a menő-e a gennyes pattanásgyűrű című az egyetlen, amit megnyitok?

"Onnan tudom, hogy még nem adtam fel hogy még mindig gyantáztatom a p***mat"

azt szeretném tudni, hogy csinálom a gondot vagy bevonzom?

kompromisszum és egy 16 éves küzd bennem.

mi van a francos világgal, h mikor már jönnék panaszkodni, hogy nem megy, meg nem sikerül, meg nem szeret a fiúm, akkor felbukkan és olyan kis kedves meg aranyos, hogy befonnám a haját és simogatnám utána meg megerőszakolnám

Azt hiszem szeretnék úgy emlékezni a szakdolgozat írásom időszakára, miközben a basszeros nagybácsi első coverbandjének alapját (John Mayert), Tracy Chapmant, Norah Jonest (a nyafogós nőt), Ligabuet, Adelet, Jovanottit, Nouvelle Vagueot hallgattam sokat. Ja, meg annak az éneklős sorozatnak a zenéjét, ami akkoriban menő volt (Glee). Még szerencse, hogy épp ez üvölt a hangszórókból:

volt olyan, hogy valaki tönkre akarta tenni a kapcsolatodat valakivel?

volt. egyszer egy csaj vissza akarta szerezni a pasiját, akit tőle szereztem meg (nem vagyok rá büszke). nem volt nehéz dolga.

 máskor meg egy csaj le akarta smárolni a pasimat. ha jobban belegondolok ez kétszer is előfordult. a második esetben nem hitték el neki, hogy kibírja nélkülem 1 hónapig, mert szeret. kibírta.

szeretsz ölelkezni?
igen és már megint félreértették

szeretsz valakit? ő is táplál irántad érzéseket?
crushom van. heveny kanosságot érez  maximum.

van valaki, akivel teljesen magad tudsz lenni?
van.

vasalod a hajad?
próbálkoztam, mikor még gyűlöltem h göndör. mindig visszaugrott és felemás lett tőle. Aztán egy ideig csak a frufrumat. hiányzik az a frizurám, hardcore dögös volt.

mit hallgatsz most?
tévében megy vmi reklám

szoktad ezt a <3-t használni?
nem, mi ez??

mikor szoktál elaludni?
változó. átlag éjfél körül kínszenvedve, mert muszáj

mit csináltál ma reggel 8-kor?
ébredeztem

a legjobb barátodék házában tudod, hol vannak a tányérok?
abban, ahol laknak is nem, mert nem enged oda senkit, csak ritkán. a másikban pedig laktam is, úgyhogy igen.

az elmúlt hónapban voltál valamiért nagyon dühös?
igen, iszonyú mérges az emberek kommunikációra való abszolút képtelensége miatt. és magamra, azt viszont állandóan  

vizet vagy szódát iszol gyakrabban?
buzi vizet, vörösborhoz szódát, mert egyszer mutatták, h úgy olcsóbb, mint buzivizet kérni üvegben

boldog vagy attól, ahogy a dolgok történnek az életedben?
jöhetne már vmi meglepetésszerűen jó és boldog dolog, csakúgy, mert megérdemlem

az utolsó üzeneted egy fiútól vagy egy lánytól volt?
ha a komment üzenetnek számít, akkor fiú. ha nem, akkor lány.

milyen hangulatod van most?

hisztis, önutálós, hasgörcsölős

Jacob Black vagy Edward Cullen?
bmelyik batman inkább, sőt lugosi béla!

van olyan személy, akit szeretnél most magad mellett látni?
most épp senki, mert ha hiszti van, mindenki meneküljön

mi akartál/akarsz lenni nagy korodban?
először egy táncelőadás hatására balett-táncosnő akartam lenni, de ez kimerült annyiban, h felmásztam az összes bútorra és dróton sétálósat játszottam, közben meg szépen spicceltem. aztán a zöldmanzárdos anne hatására tanítani akartam, ez fellángolt laura ingalssnél is. szóval lehet, h inkább l. m- montgomery akarok lenni.

a szüleid hol vannak most?
mindketten otthon alszanak külön lakásokban 400, illetve 1200 méterre tőlem.

mi a kedvenc zenekarod?
olyan nincs, fellángolás-szerűen szeretek zenéket. tracy chapman, u2 és a kispál konstans. minden hozzájuk iszonyul.

vannak hibáid?
jókor kérdezed, ma este csak az van

mit vársz?
a júniusi diplomaosztót (ahol kapok is diplomát, hármat!)

mik a nyárra való terveid?
VOLT, Orfű, Sziget, munkakeresés, nyelvtanulás, Erdély, nyári munka, legalább egy hétvége eltöltése baráti körben, Helsinki-Karijoki

utálod az embereket?
vannak olyan napok. de pl. magamat se bírom éppen, ellenben még embernek tartom magam

vannak szeplőid?
nincsenek, de mindig irigy voltam a vörös, szeplős nőkre, mert szerintem szexik

most mi a legfinomabb dolog a hűtődben?
a töménytelen mennyiségű alkohol mellett van némi tehéntúró, majdnem olyan jó, mint Mamáé

hol készült rólad utoljára kép?
a szülinapomon, itthon nálam, rettenetes lett

láttál már holttestet?
igen, ismerősét nem mertem megnézni és jobb is ez így

az első dolog, amit tettél reggel?
anyáztam, mert elaludtam

mit fogsz csinálni a hétvégén?
szakdolgozathoz kutatok, rendet rakok, takarítok és elmennék szívesen moziba is, tanítok, spinningre megyek

melyik honlapon jártál utoljára?
mindenki örül

van élőlény a szobádban?
nincs, körülöttem semmi nem marad életben (sátáni kacaj)

van íróasztalod?
van 2 íróasztalszerű. de az a klasszikus nincs. úgyis mindig a konyhaasztalon írok. vonzódom a konyhákhoz, nekem ott a legjobb

mi történt ma reggel 9-kor?
súroltam a sütőt, közben meg a reggeli műsorban a különböző hasfájásokról beszélgettek. megjegyeztem, mert diagnosztizáltam, h akkor nekem most petefészek repedésem van vagy arrafelé egy daganatom. akkor még nem tudtam, h a napom hátralevő része permanens, mindenemre kiterjedő hasgörccsel fog telni.

mi volt az a dolog, amit utoljára vett neked valaki?
Anya vett nekem gyümölcsöt hétvégén

mit csináltál múlt vasárnap 8.30-kor?
vicces, de akkor is takarítottam

van munkád?
hagyjál békén, szakdolgozatot írok. amúgy meg hobbiból tanítok viccpénzért, csak mert szeretem

mit csinálsz ez a kérdőív mellett?
megy a tévé és azon gondolkozom, hova tűnt a mai nap is

mik a terveid holnapra?
gyorsan leírom, hogy úgy is legyen: korai kelés, konditerem, digi tv, nyelvész könyvtár, egyetem, apu, kiadó

tört már össze a szíved?
annyi hely itt nincs, még a névlistának se

mit csináltál egy órával ezelőtt?
nyavalyogtam facebook cseten és msnen

miket ittál ma?
vizet, narancslevet, kávét, sört, tejet, én a magányos alkoholista

ha örök életedre egy dolgot kéne innod és enned, mi lenne az?
vizet

hogyan érzel?
intenzíven? mélyen?

hol van anyukád?
otthon aluszikál (titkon remélem, h egy füstös kiskocsmában férfiakkal ismerkedik)

hiányzik valaki?
nagyszüleim, mindig, gábor már csak minden ötödnap

összetörted valaha valaki szívét?
nem nagyon egyszer. de nosztalgiával emlékszem arra a fél évre, mikor minden pohár bor után bocsánatot kértem érte

megváltoztatnál valamit, amit tettél az életedben?
nem, semmit (hú, ezt nem tudtam!)

csináltál az elmúlt 2 hétben törvénytelen dolgot?
nem

van legjobb barátod?
van, de neki nem én vagyok az és i’m ok with that

 most olvastam, hogy "az exeket ki kell hányni". én nagyon igyekszem az elmúlt időben. szóval még mennyi? és aki nem ex, csak az ááámiértneeeemáááá pasi azzal mit kell csinálni? lehet, hogy csak a módszer rossz a problémához?

Annak ellenére, hogy hónapok óta megint nem írok, (vagyis az érzelmeimmel és személyiségemmel összhangban a nyafogási potenciálom írói aktivitásom is erősen rapszodikus), páran idetévedtek a következő keresőkifejezésekkel: gyűrű kúrók ura, kúrók és valósnak tűnő rémálom. A keresőknek üzenem, hogy ezek egymás szinonimái.

Feljegyzés magamnak: leállni a dugást implikáló (értsd:burkoltam megfogalmazó) bejegyzésekkel.