Van abban vmi patetikus, így akartam kezdeni, de a faszt, ez szimplán csak patetikus, hogy a születésnapomon egyedül ülök itthon. Már vagy 1 órája zajlik ez a szülinap, előre megünnepeltem nemis egyszer.
Azt kell mondanom, hogy ez az idei viselt meg eddig a legjobban. Nem itt akartam tartani, nem ezt akartam csinálni, nem ilyen akartam lenni. Másról volt szó és követelem a soha ki nem mondott egyezség minden részletét. Pedig csak olyan ez a születésnap is, mint a többi, Egy évvel öregebb lettem, és? Vajon mi a fontosabb, az, hogy hol tartok most, vagy az ami felé tartok és az út, amin éppen járok.
Én csak nem akartam egyedül lenni és tulajdonképpen nem voltam. csak most, hogy csendes a lakás, a buliban se hallom már a pohárcsörgést és senkise akarja megtippelni, mikor dugtam utoljára, szóval most olyan magányos mint az év többi napja.
Vicces honnan érkeznek a legjobb ötletek, a legjobb tanácsok, én mondjuk gyantáztatni mentem el érte. Idén nem várok semmit, idén nem tudom mit akarok, idén élvezem az utat. Egy biztos, idén ez lesz, because I have manners. És már azt is tudom, hogy a" Can I buy you a drink" kérdésre a tökéletes válasz a "You can buy me breakfast".
