Nagyon sok emberrel találkoztam már. Hála az égnek elég nagy részüket igazi barátomnak tekinthetem. Akik pedig nem kerültek közel hozzám, vagy az idők során el-elmaradoztak mellőlem különböző okoknál fogva mindig meglepetéseket okoznak. Ma két olyan emberrel is beszéltem, akiknek csakúgy eszébe jutottam, mert valamilyen úton-módon megkedveltek és bár eltűntem kcisit a térképről, vették az erőt és a fáradságot hogy felkeressenek. Teljesen véletlenül, ugyanazon a napon két ember, két különböző időszakomból, egymásról mit se tudva. Olyanok, akikkel már évek óta nem beszéltem. És ott folytattuk, ahol ababhagytuk, úgy csiviteltünk, mint régen és mikor hazamegyek ezek az emberek, akik azt se tudták, hogy elmentem, ugyanúgy fognak várni, mint azok, akik tudták, sőt lehet, hogy van akinél jobban. Mindkettő ragaszkodott hozzá, hogy talákozzam velük miután hazaértem. Különös. Miért pont ma? Miért pont ők?

Van egy elméletem, próbálok benne hinni. A fontos emberekről az évek során derül ki, milyen szerepet játszanak az életedben, hogy több év múltán is keresni fognak-e vagy sem. hogy mikor találkoztok ugyanott veszitek-e fel a bezsélgetés fonalát? Mert az igazán fontosakat úgyis újra elém sodorja az élet, vagy pedig nem engednek teljesen eltűnni és egyszercsak minden előjel nélkül felkeresnek.

Szerencsés vagyok, hogy vannak ilyen emebrek az életemben és nem csak a mai kettő, hanem annál jóval több. Az ilyen meglepetésnapokat viszont nagyon-nagyon szeretem. Így hát én is megkerestem egy valakit, akivel hasonló a kapcsolatom. Mert az ilyen dolgokat az a jó, ha továbbadjuk, ugye?

p.s.: vigyázó szemetek az izzadó kurtuzánokra vessétek!