Ez az utolsó nap ebben a csoda városban. Ki is élvezem minden percét. Még az egész napos szobasuvickolás is jól esik. Beszerzem ma még az utolsó ajándékokat, megkóstolom, amit még nem és nagyon nagyot fogunk sétálni nemsokára. Tele vagyok furábbnál furább gondolatokkal és az elmúlt napok rengeteg élményével. Nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz és mégiscsak fájni fog a szívem az itt töltött időért. Mindent le fogok írni szépen sorjában nemsokára. Egyelőre csak szeretnék megosztani veletek egy dalt. Szombaton Helivel elmentünk moziba. Ha valaki ismeri Anna Gavaldát, talán tudja, hogy az egyik legnagyobb sikerű könyvét megfilmesítették és hála az égnek nagyon jól sikerült. Aki teheti olvassa el, nézze meg. Olyan egyszerűen, tisztán bezsél a legkisebb emberi érzésekről is, hogy mindig lenyűgöz vele. A Szerettem őt (Je l'amais) a megcsalásról szól, arról "van-e jogunk hozzá" és miért? Van a filmben egy dal, ami megragadt bennem. Minden benne van, amit a film mond és egy kicsit az is, amit én érzek most: "I can't run and I can't hide, I don't wanna go, I don't wanna stay, I don't really know what I want anyway..."
