Nemrég valamelyikőtöknek azt írtam, hogy idén nagy változások várnak ránk. Nos, beindult a szekér, nem tegnap vagy tegnapelőtt. Talán még szilveszterkor, mikor az óra éjfélt ütött. Peti kívánt nekem boldog új évet, úgy, ahogy még senkise tette. És tudom, hogy azóta rengeteg dolog történt, és remélem ezért nem haragszol meg Émi hogy felemlegettem, de nekem az akkor és ott, mikor azt hittem mélyebben már nem lehetek nagyon sokat jelentett. Aztán idén februárban kiderült, hogy mégis, a nagy kupac szar alatt levő állott szar alá is lehet süllyedni, annyira, hogy falnak is mentem tőle. És még mindig csak március van. Körülöttem pedig bár összeomlani vagy túl lassan épülni látszik minden én mégis úgy érzem, hogy most mindenki jó úton kezdett járni. Lassan és óvatosan lépkedünk, de azt hiszem nagyon bátran. Felnövünk. Pedig én mindig 15 éves akartam maradni (ez még nekem se sikerülhet, pedig ha én a fejembe veszek valamit...). Itt ez a szakdolgozat, sőt páran már el is készültetek vele (sőt a Hajci 5-t kapott rá, gratulálok!!!-bár olvasnád a blogom...). Nemsokára mind végzünk és ennyi sok tervet még sose láttam magam körül és magamban sem. Tele vagyunk erővel és valóra váló álmokkal.

Na most kinyáladzom magam: nagyon jó, hogy vagytok mind és olyan jól vagyok, attól, hogy ti is, még akkoris ha páran ezt még nem látjátok magatokban!