Kezdek beleszokni ebbe az állandó egyedüllétbe. Úgyhogy elhatároztam, mindennap felfedezek valami új helyet, új dolgot, új látnivalót itt (bár igazából eddig is ezt csináltam, csak most ezzel tuningolom magam).
Szóval ma megnéztem a helyi könyvtárat. Csakúgy és kíváncsiságból, mert azért én mégis bölcsész vagyok.
Mediathequenek hívják és közvetlenül a vasútállomás mellett magasodó modern épületben található.
Megsúgom, a mi otthoni Szabó Ervinünk nem rossz hely, én kifejezetten szeretem. Ez a hely is hasonló, csak valamivel komfortosabb. Minden teremben hatalmas ablakok vannak, amik a Garonnera néznek, egy pár asztal telis-tele tanuló egyetemistákkal. A falak mentén végig hatalmas fotelek vannak, ahol kényelmesen lehet olvasgatni. De nem csak ott vannak ám diákok. Senkise néz rád furán ha egyszerűen csak leülsz a padlószőnyegre és ott olvasol. Ami nagy különbség az otthonihoz képest és szerintem nagyon jó ötletek, hogy bárki az utcáról csakúgy bemehet, semmiféle kártya nem kell a belépéshez, rengeteg tévé van bizonyos helyeken, ahol olyan csatornákat lehet nézni, amiért otthon külön kéne fizetni. Garmadával állnak a prospektusok az aktuális programokról a városban. A helyi színházé, amit amúgy TNT-nek hívnak pedig olyan kis duci, mint egy mini Larousse. Összeszedtem ezekből is párat, tehát márciusban tavaszi fesztivál koncertjei, dél-amerikai filmfesztivál és táncszínház várnak rám.
A kínálat elképesztő. Túl sok, Filológiai Közlönyre és egyéb borzalmakra hasonlító dolgot nem találtam, viszont voltak képregényes könyvek (felnőtteknek!), mangás könyvek (ilyen egyébként rengeteg van itt, például erre specializálódott könyvesboltok is), több ezer DVD és CD, a filmalkotás klasszikusaitól a Jumanji-ig minden megvan. És a legjobb, hogy te szabadon kutatgathatsz köztük. Hatalmas a tömeg, egymás hegyén-hátán az emberek, pedig tényleg nincs vizsgaidőszak. Ennek persze az lehet az oka, hogy általában mindennap, sőt szombaton és vasárnap is elég sokáig nyitva van. Pihenőnap viszont a hétfő, akkor zárva. Ha beiratkozol, az 15 euró, ebbe beletartozik egy másik, kerületednek megfelelő könyvtári tagság is, egy évre szól és minden kölcsönzésre érvényes (tehát a filmekért nem kell külön fizetni).
A legjobban a hatalmas nyelvkönyv és idegen nyelvű regények gyűjteménye melengette meg a szívemet. Először is, mert találtam egy CD-könyv kombót: Franciául könnyedén címmel (igen, magyar volt!) és aztán egyszer csak, jártámban-keltemben Sienkiewicz (remélem így kell írni) mellett megpillantottam Szabó Magda könyveit: a Katalin utcát, Az ajtót és társaikat, mindet franciául! El is határoztam, hogy beiratkozom, kiveszek filmeket, nyelvkönyveket (ezúttal a spanyol és a francia továbbfejlesztése van terítéken) és hát persze Szabó Magdát. Mert majdnem megszakadt a szívem, mikor a súlytöbblet miatt ki kellett vennem a csomagból a könyveit, amiket általában mindenhova magammal hurcolok…
