Toulouseba megérkezett a tavasz. Ma egész nap pulcsiban mászkáltam a városban. A Garonne partját elöntötték a szerelmesek és a családok. Mindenki a hasát sütteti. Most, hogy beesteledett, itt ülök a picike teraszomon pulcsiban egy kispárnán. Rosét iszom és egy kicsit se fázom. A folyó illatát hozza a szellő a szigetemre. Alanis Morrisette pedig azt énekli, hogy Thank you, thank you...
Már napok óta érezni lehetett, hogy készül valami!
Gusztustalanul 2002. április 20. illat van a levegőben...
(És ha Hajci olvasná a blogomat, ő tudná is miről beszélek)
