Jó sok történettel adós vagyok, így itt az ideje, hogy belekezdjek!
Az érkezésem utánra nem sokkal datálható ez a történet. Tudjátok, vannak olyan információk az életben, amit jobb lenne nem tudni, de mégis muszáj, mert átírhatja a történeteket. Ezek közé tartozik az is, hogy nem akarom tudni hogy az exemnek gyereke lesz és azt se, hogy az a gyerek, hamarabb jön világra, mint a szakítás óta eltelt idő szerint kéne, sőt az is ilyen, hogy ugyanez az ember megnősült közben. Viszont a mese egészen átíródott, vagyis meséből valósággá változott. Kőkeménnyé valósággá, olyan keménnyé, mint egy betonfal...
Szóval ezen fontos információt a gyomrom elég nehezen vette be. És én magyar lány vagyok, a problémáimat alkoholllal kezelem, ami nem alkoholizmus, csak egyszerűen válságkezelés. Szóval itt tartózkodásom legnagyobb beruházása volt az a tequlia, amit aznap vettem. Hazaérve sikerült is bejuttatni párat, hogy magamhoz térjek a sokktól. És mivel este még erasmus buli is volt, hát Balázzsal (aki itt egy másik magyar) utánaküldtünk még némi bort, majd felkerekedtünk. Mikor már a világ végére értünk és eleget sétáltunk az esőben, megérkeztünk a színhelyre, elég fura is volt a sok-sok ázsiai arc és kockafej. Jöhetett az olcsó pia (ez itt a minisört jelenti). Mikor már relizáltuk, hogy ez ugyan egy erasmus buli, de nem nekünk, hanem a helyi ttk-nak és bme-nek, addigra mindannyian azt hiszem elértük a megfelelő felejtés szintet. Hát van az úgy, hogy szólít a természet, el is mentem megkeresni a megfelelő helyiséget, de ilyen nem volt található az épületben...Így hát nagy elánnal nekivágtam, hogy valami nagyon félreeső helyet keressek magamnak. A baj csak az volt, hogy utamat egy padnak használatos alkalmatasság keresztezte, amin lábam átvetésével próbáltam átjutni. Csak hát, ez nem olyan egyszerű a felejtés ezen szintjén, így, míg a jobbik átjutott a balos lemaradt én meg a hirtelen semmiből előtűnő falnak érkeztem arcom jobb felével. Szerencsére kevesen vették észre az esetet. Ellenben két srác rohant oda hozzám (hülyék szerencséje), hogy felsegítsen és megkérdezték, hogy hozzanak-e glace (jég-francia)-t. Nos, a pszicholingvisztikáról annyit, hogy hasznos, és egy elmélet ezáltal le is lett tesztelve. Én később tanultam meg angolul, mint franciául, ilyen esetben (agyrázkódás, agyvérzés és társai) ugye a később tanult nyelv jön elő. Úgyhogy nagy erőkkel igyekeztem elmagyarázni a fiúknak, hogy köszi, de én már nem hordok glasses (szemüveg-angol), mert megműtötték a szemem és remélem ez az ütés nem idézte elő a régebbi bajaim...
Szóval ez volt az az este, mikor a fal adta a másikat, az elsőt meg a nagy bötűs...
A történethez hozzátartozik, hogy a következő két hétben a szemem környéke mindenféle színekben játszott-nagyon nehéz a monoklihoz sminkelni a másikat is...Ellenben a vihar az utolsó sárga folt elmúlásával körülbelül el is ült.
