A szálló, ahol az első pár napomat töltöttem frenetikus volt. Egy nagyon helyes néni segített mindenben, első körben is röpke 1 órára szóval tartott, addig beszélgettünk fura angol-francia keveréknyelven, míg leadta a kismilliónyi helyet, amit fél év alatt meg kell néznem. Aztán megjelent egy idősebb pasas, aki meghívott vacsorázni a barátaival és üzletfeleivel, hogy együnk moulest. Kérdezte, hogy ettem-e már olyat, persze az én francia kerekeim nem forogtak, hogy mégis miről beszélhet ez a fura fazon (bár lehet, hogy csak besokkoltam az első kérdésétől,ami az volt, hogy "mik a terveim a jövőre nézve (munka)". De most komolyan, mi is??
Értetlenkedésem látva a portás néni rögtön beizzította a googlet és elkezdte keresni a magyar-francia szótárat, mikor nem találta, megkérdezte, melyik a magyarhoz legközelebb álló nyelv. Na gondoltam, most kivágom itt a rezet a fantasztikus nyelvtörténeti és nyelvészeti tudásommal, elvégre nem azért végeztem én el a finnugorság ismertetése és egyéb válogatott kínzásokat Szíj Enikőnél, hogy egy ilyen kérdéssel sarokba szorítsanak. Kiböktem, hogy a finn...Finn-francia szótár pedig létezik. A francia moules finnül:mule, legalábbis a néni szerint. Én persze felcsaptam a szobámban a plusz 5 kilót okozó szótáram. Les moules=kagyló (hát persze, hogy ezt tudtam, alapműveltség, nyamm), finnül pedig kuuloke (finn szótár nincs nálam, ez az internet csodája). Szerintem át kéne gondolni ezt a nyelvrokonságot...
Én csak Waczak Szállónak hívtam magamban a helyet, vhogy így is kell elképzelni:
