Az első napunkon persze szerettük volna boldogítani az ittenieket, hogy hurrá megérkeztünk, ide nekünk az egyetemet. Gondoltuk mi, de a kedvenc portás nénim figyelmeztetett, hogy itt, és az egész országban kezdetét vette a sztrájk, tessék vigyázni, mától semmise működik. Haha, majd feladják órákon belül, gondoltam (soha nem adják fel). Elmetróztunk hát az egyetemig és a nagy semmit találtuk ott. Illetve egy kőbányai munkásszállóhoz hasonlatos intézményt, ami tele van graffitizve és mindenhonnan csöpögött a víz, még a fal is rohad, emberek sehol. De mi nem csüggedünk, városnéző túrára indultunk, a város dugig volt tüntetőkkel. Persze ez se úgy működik mint otthon. Itt énekelnek, dobolnak és egyéb kedves dolgok. A sztrájk azóta is tart, nem lehet tudni hogy épp ma ki fog dolgozni és ki nem és főleg, hogy mikor. Hogy mi ellen lázonganak az számomra rejtély még mindig. Azt persze már tudom, hogy Sarkozyt itt annyira utálják, hogy a helyi Media Marktban, ami fnac néven fut, lehet kapni elektromos Sarkozy vudubabát. A sok iPhonet nyomogató csövest (itt tényleg mindenkinek az van, az én cuccaim kb. az übergagyi kategóriába tartoznak) kicsit megsétáltatnám a Nyugati aluljáróban, hogy lássák, mi az ha szar az élet (bár tudom, hogy az ott lakó hajós rumtól mosolygókat ez kicsit se zavarja). Apropó csövesek. Mivel Erasmusosokat még elvétve láttunk, egész közeli barátságot kötöttünk a helyi clochardokkal, akik jobban vannak felöltözve, mint nálunk egy minimálbérből élő éjt napallá téve güriző átlag magyar. Nincs belőlük túl sok, ugyanazokat az arcokat látom, akárhányszor elindulok a városban.

A sztrájk a francia nemzeti sport!

A videózási technikám még nem tökéletes,sorry.