Kiszámoltam, nem cicózok. Pontosan 59 óra és 12 perc múlva elindul velem a repülő és 1801 km messzire visz innen (ezt is kiszámoltam, igen). És addig még mennyi minden vár rám, két szigorlat, egy vizsga, egy búcsúebéd, egy este a mondjuk törzshelyünkön meg pakolás és rohangálás, pálinkaszerzés, kolbász-beszerzés (jajj, piros paprikát el ne felejtsem), utolsó pofonok a francia nemtudásomnak és még több pakolás és rohangálás még több búcsúzkodással.

Létezhetetlen, hogy ennyi dolog beleférjen egy táskába és ne legyen több 20 kilónál. Én szívem szerint kérvényeznék egy külön repülőt csak a ruháimnak, egy másikat pedig azoknak a dolgoknak, amiket anya akar beletuszkolni a táskámba (gumikesztyű???, több váltás ágynemű-több főre???, lavor-szerintem sejt vmit bár ő állítja, hogy mosáshoz kell).

Kellene még egy repülő, ezt egy csomó fényképpel tapétáznám ki, amin a nekem kedvesek vannak és ezer kütyüt tömnék bele, amit a barátaimtól kaptam és rájuk emlékeztet. Egyelőre el se tudom képzelni, hogy milyen, mikor nem kávézunk mindahányan keddenként a Könyvtárban, vagy gyűlünk össze hetente (valójában sokkal többször) vkinél rend-és csendháborítás céljából, hogy azokról a végigbeszélgetett estékről ne is beszéljek, amit borozás közben töltünk el vagy a heti találkozókról a Deák környékén. Tudom én, hogy lesz ott ezer más ember és ezer más program, de nekem mindig gyengém volt a megcsalás:tehát sohase ment. Na és ez felér egy megcsalással.

Eddig két jótanácsot kaptam, az egyik szerint nem szabad elfelejtenem magyarul. Nos, erre esély sincs! Ha bki ilyen tüneteket venne észre rajtam, könyörgöm, verjen nagyon meg (Hajci, te pofozkodásban már bizonyítottad, hogy számíthatok rád!).

A másik pedig: ne változzak meg nagyon. Kérlek, ti se...

58:41. A visszaszámlálást hivatalosan is megnyitom!