Az utolsó napjaim Toulouseban, mint valami zombi töltöttem. Az egyértelmű volt már az első hónap után, hogy nem ott volt a helyem, hogy ez valamiféle felkészítő önismereti kúra volt. Mégis megkísértett a végére egy miniatűr erasmusfíling és mindezt Helinek köszönhetem. Mikor ő letette vizsgáit (mert neki ugye volt...) kész kis haditervet csinált mi mindent akar megmutatni, amit eddig még biztos kikerültem, nem láttam, nem próbáltam. Így történt, hogy míg én órákat töltöttem naponta azzal, hogy a szobámat kiürítsem-mert mennyi emlék fér el egy mini szobában, el se mondható-ő csak megjelent időnként az ajtómban és elrángatott mindenfelé. Persze ismertek, annyira nem kellett erőltetni.
Voltunk hát egész napos vásárláson, így díszhelyen fogom őrizgetni a "j'aime toulouse" pólómat vagy a canelé (ez egy fincsi francia süti) készítő formámat, amit majd a nálam kajálós estéken fogok bevetni. Ettünk galette-et (sós palalcsinta) és ittunk hozzá cidret (almabor) titkos toulouse-i helyen. Nosztalgiáztunk egy tapas bárban a baszk túrára emlékezve,sangriát nyakaltunk és tapast ettünk. Utána pedig múzeumokat néztünk, mert akkor volt ott a múzeumok éjszakája. Az egyik legnagyobb múzeum egy régi apátság épületében van, itt olyan fényekbe öltöztették a kertet, mint amilyen az egész város volt amúgyis éjszakánként: a rózsaszín és lila minden árnyalátában sütkéreztek a paradicsompalánták és kamu madárcsicsergés szólt a hangszórókból. Az apátság tornya felett világító telihold a csillagos égen viszont egyáltalán nem volt mű! Itt látam azt a szobrot, amit már aznap a parkban is. Tudni kell rólam, hogy nem vagyok egy hatalmas művészetrajongó. Laura tudom, mindent tud mindenféle festményekről, én csak átrohanok a múzeumokon és nagy ritkán megragad egy-egy ismeretlen festmény. (Még most se tudom, mi volt annak a Dalí képnek a címe, amit a Pradoban láttam és percekig álltam tanácstalanul előtte. Hogy lehetséges hogy Dalí tudta, sőt ilyen pontosan le is festette mit éreztem abban a pillantban?) Szóval festmények és persze versek, könyvek, ezek amik lenyűgöznek. A szobrokkal úgy vagyok, mint a TV paprikával (már nem a csatorna, hanem amit enni szoktak), meg Sarah Michelle Gellarral: jójó, de semmi extra. És akkor ott volt az a szobor, ugyanazon a napon, szikrázó napsütésben pár órával később pedig holdfényben: Auguste Seysess: Le retour (lsd. képek).
Másnap Balázs főzött ránk: sok halat sok hallal, boroztunk és söröztünk, berúgattuk Helit és megfenyegettük, hogy Pestre edzenie kell magát, mert ennek többszöröse egy esti adag! Kora hajnalig beszélgettünk az eltelt 5 hónapról, a jövő terveinkről és a buzi svájciról. Még utoljára hazasétáltunk a szigetre, de útközben még ettünk kebabot, mert az nagyon finom és miénk volt az utolsó adag, amit aznap megcsináltak. Egy alkoholista pedig megszólított a Garonne mellett és azt mondta olyan vagyok mint a kislánya: szőke, göndör, szépszemű és gyönyörű.
Toulouse és az alkesz még utoljára el akart bűvölni...
Látjátok? Semmi extra így leírva. De nagyon sok érzelem fért ebbe az időbe. Kezdődött azzal a a bizonyos "rossz hírrel", folytatódott a barátság fogalmának többszörös átértékelésével, és nem volt körülöttem millió internesönel, de Heliben igazi barátra leltem. Sose felejtem el a rengeteg teraszon töltött borozós esténket, mikor összedobtuk a kajáinkat és olyan sokáig beszélgettünk, hogy ő rendszeresen elaludt miatta az óráiról. Nagy átalákuláson vagyok túl, de azt is tudom, még csak most fog kiderülni mennyit tudok megtartani ebből itthon. Budapest ugyanis a szívem nagy részét elfoglalja, de a sodrásában könnyen el lehet merülni...Budapest, Erdély, dél-Olaszország és már Toulouse is: egy-egy rész belőlem és mindegyiket otthonnak hívom ezentúl.
Hát ez a kép semmit nem ad vissza, de képzeljétek el:D
Káosz indulás előtt kb. 5 órával.
Én mondtam, hogy nem fogom használni, eredeti csomagolásában látható! (félreértések elkerülése végett. és nem azért, mert ilyen felelőtlen lennék)
Azt ki is hagytam, hogy piknikeztünk is megint és ez lett az eredménye: Heli egy fél csirke után feladta a harcot. ja és zsírtokája is nőtt pedig valójában nincs is.
Az egyetem végnapjai csapó 1.
Az egyetem végnapjai csapó 2.
Az egyetem végnapjai csapó 3.
Ez már palacsinta!
Szép fények kéne látszódjanak béna képen.
