2009.04.23.
12:46

Írta: kekzold

Leiden memo

Kicsit megkéstem a hosszú összefogalalókkal. Nincs is rá szükség, igazából csak azt akarom leírni, hogy mi volt a legjobb benne. Elég sokszor ismételtem ott is, én nem világot látni mentem, nem az volt az elsőrangú, s bár láttam rengeteg csodálatos dolgot, mégsem ezek maradtak meg a legjobban. Ugyanis tök mindegy hány kanális van Hollandiában, milyen hideg és hányszor csapom be az ajtót magam után mérgesen, a legfontosabb az, hogy családi napok voltak. És elég családszerű család vagyunk mi, csak persze sok nő sok női szeszéllyel együtt mindig szül némi komplikációt és ez így van jól.

Szóval csak címszavakban:

Maja a reptéren, ahogy a kis kék kabátjában vár, amit én találtam neki. Az első kávé Amszterdamban a reptéren hangos kivetítős reklámmal. Dujduj a buszon. Mariann főz, sőt etet. Négy láb letrappolása a lépcsőn és nyakamba ugrálás. Szemöldökszedés. Biciklizés a hátsó ülésen és 3 napos farfájdalom a lassított esés után-röhögés az utca túloldaláról.

Amszterdam, kurvák, illegal vampire funeral, ezek magyarok/nem magyarok. Utrecht és a magyar csoport rengeteg lépcsővel. Kata kondizástól vörös feje. Ugribugri zenére Maja matracán. Egy talált sörös korsó. Jégeres fiolák sorozatos lenyúlása-és Laura táskájába helyezése. Vörösbor a fehér szőnyegen-DEPOZIT-fehér bor, mint tisztítószer. Efelejtett pizza a sütőben, tésztasaláta az asztalon. Javak újra felosztása: sült krumplik. Sárkányeregetés. Lovak a tengerparton. 10 euró az utcán. Ivós játékok. Dalma elé futni a pályaudvaron. Émi, ahogy jön felém csupa lilában ugyanott. Pillowfight. Tavaszi szél vizet áraszt és fehér zsebkendők. Haagbrug és egy kis rózsaszín pad. Ingyen jégkrém a buliban. Dalmával tombolás azon a lelátón a koncertre. Az év mondata: a férfiak kihaltak a háborúkban. Kertész papa üzenete a messzi Zalából. A kihagyott portugál. Homokos lábak Hágában. A két gyík, akik buli után zabálnak és howimetet töltenek le hajnali3kor. Hatalmas zabálás este az egyiptominál. Maja szemei az indulásom reggelén. És végül a telefonja, hogy vajon elköszönt-e tőlem...

Köszönöm ezeket. Milliószor fel fogjuk emlegetni és biztos ki is hagytam csomó mindent. De elég ezekre gondolnom és máris nagyon mosolygok. Sokadik családom vagytok, elképesztően szerencsés vagyok!

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kroasszon.blog.hu/api/trackback/id/tr811081806

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

CB 2009.04.23. 15:26:06

A hágai kommunista krumplilenyúlásról egészen megfeledkeztem, pedig gyanítom, hogy az év étkezése volt.
és akkor még a paradicsom meg se támadott senkit.

CB 2009.04.23. 15:27:13

amúgy miért csak én kommentelek? :D

dalmus 2009.04.23. 22:31:22

Na kommentelek egyet kiegészítés célából: "a igazi férfiak a háborúban kihaltak, nekünk csak a genetikailag silányabb rész leszármazottai jutottak;)", kertész papa:"ti olyan lányok vagytok, akikbe lehet szerelmesnek lenni":) hehe, jóóéjt
süti beállítások módosítása