Elárulom, hogy én a rövidebbet húztam. A tegnapi buli újfent nem okozott meglepetést. A meghívott kb. 15 emberből 2 válaszolt vissza és senki nem jött el. Mert itt ugyebár így megy. Ha emghívnak, nem válaszolsz, és baszol elmenni. Elnézést, hogy vulgáris vagyok, de kissé elegem van. Akárhogy számolom még 2 hét van áprilisig amikor szünet lesz, onnantól kezdve meg egy szűk másfél hónap még, hogy hazamenjek. Ez összesen 2 hónap.

Valószínűleg további két hónap órák nélkül, merthog a sztrájk folytatódik. Még a nyelvet se fogom így megtanulni, mert hol használnám?

Két hónap a pokolban.

Tudom én, afrikaiak éheznek és háborúk dúlnak. És itt vagyok a világ állítólag csodaszép pontján.

És megyek én városokat megnézni, kedves vagyok emberekkel, segítek embereknek, sokat mosolygok, megadom a számom, elkérem a számuk, mindenkivel szóba elegyedek, beszélgetek. És tudjátok itt mit csinálnak az emberek? Le se szarnak. Nem érdekes, mit csinálasz, ki vagy. Elkétszínűsködnek, vigyorognak és ha legközelebb keresed őket már nem ismernek. Itt van például a finn lány, Milja. Balázs meghívta magához őt meg a kis barátnőit. Megetette, megitatta őket. Elbeszélgettünk, majd hazafelé megadta a számát, hogy bármikor ha kedvem van kávézni, borozni, bulizni csak hívjam fel. Nos, a telefont fel se veszi ha én hívom. Se akkor ha Balázs hívja.

Igen, tudom ő csak egy ember. De mégse.

Itt van például a szomszéd és haveri köre. Az angolok. Elmentem hozzájuk a buliba. Vittem én is az ismerkedős pálinkát. Az egyik csaj megfogta az üveget, az összes kis barátnőjét maga köré gyűjtötte, végigszagolgatták és kórusban kárálták: fújj ez undorító, mint a felmosó olyan szaga van, ki iszik ilyesmit, fújj.

A szomszéd meg: rendes vagyok vele mindig átkopogok ha megyek valahova, jön-e ő is, van-e kedve stb. Ő nagyokat mosolyog majd közli, hogy persze, csak egy kicsit később, de majd rámcsörög. Sose csörgött még.

És a dánok? 3 csaj van. 2 sehova se mozdítható. Egyetlen egy helyre: netezni a wifi szobába, hogy bájcseveghessenek az otthoni faszijaikkal.

Keresem a hibát magamban. Valószínűleg én vagyok a legantipatikusabb egyén a világon.

Ja, és már nem tudtok mit tanácsolni. Nem a tanácsokkal van a hiba. Vagy velem, vagy a többi emberrel.

Tehát nincs sztori, nincs mit írnom. Majd teszek fel képeket picasára Albiról, ahol voltunk. Szép volt. Kár, hogy a német lány, aki velünk volt egy szót se szólt. És ha kérdeztem bármiről egészene egyszerűen NEM válaszolt.